A tanulmány főbb pontjai a következők:
Cheko, egy kis tó Szibériában, közel a az 1908-as Tunguska-robbanás epicentruma kitölthet egy krátert, amelyet egy kozmikus test töredékének hatása okoz. A hipotézis alátámasztására vagy elutasítására tanulmányozták a tó fenekének üledékmagjait. A tó közepe közelében összegyűjtött, 175 centiméter hosszú (69 hüvelyk) mag egy kb. 1 méter vastag felső (39 in) a durvább kaotikus anyagot átfedő lacustrin lerakódások sorrendje. A 210Pb és 137Cs azt jelzi, hogy az alsó és a felső szekvencia közötti átmenet a Tunguska esemény idejéhez közel esett. A pollenelemzésből kiderül, hogy a vízi növények maradványai bőségesen vannak az 1908 utáni felső szekvenciában de a mag 1908 előtti alsó részében hiányoznak. Ezek az eredmények, beleértve a szerves C, N és δ13C adatokat, arra utalnak, hogy a Csekói-tó a Tunguska-esemény idején alakult ki. A pollenkompozíciók megerősítik a fenti két különböző egység jelenlétét és a ~ 100 cm-es szint alatt (4. ábra). A felső 100 cm-es szakasz a tajgaerdőfák, például az Abies, a Betula, a Juniperus, a Larix, a Pinus, a Picea és a Populus pollenje mellett bőséges maradványokat tartalmaz a hidrofiták, azaz a vízi növények valószínűleg a ma uralkodókhoz hasonló lacustrine körülmények között rakják le. Ide tartoznak mind a szabadon úszó növények, mind a gyökeres növények, általában 3-4 méter mélyen növekvő vízben (Callitriche, Hottonia, Lemna, Hydrocharis, Myriophyllum, Nuphar, Nymphaea, Potamogeton, Sagittaria). Ezzel szemben az alsó egység (~ 100 cm alatt) rengeteg erdei fa pollent tartalmaz, de nincs hidrofita, ami arra utal, hogy akkor még nem volt tó, hanem egy mocsaras talajon növő tajgaerdő (5. ábra). A pollen és a mikrocsén a taigaerdőben fokozatosan csökken, a mag aljától felfelé. Ezt a csökkenést tüzek okozhatták (két helyi epizód ~ 100 cm alatt), majd a TE és a tó kialakulása (100 és 90 cm között), valamint a későbbi tüzek (egy helyi tűz a felső 40 cm-ben) ).
2017-ben az orosz tudósok új kutatása rámutatott arra az elmélet elutasítására, miszerint a Csekói-tavat a Tunguska-esemény hozta létre. Talajkutatással állapították meg, hogy a tó 280 éves vagy akár sokkal idősebb; mindenesetre egyértelműen idősebb, mint a Tunguska-esemény. A Cseh-tó fenekéről származó talajok elemzésével azonosítottak egy radionuklid-szennyeződésréteget a 20. század közepén a Novaja Zemlya-nál végzett atomkísérletekből. Ennek a rétegnek a mélysége évi átlagos ülepedési sebességet 3,6 és 4,6 mm között eredményezett. Ezek az ülepedési értékek kevesebb, mint a Gasperini és mtsai által kiszámított 1 cm / év fele. Az orosz tudósok 2017-ben a tó fenekéből kihúzott 1260 mm hosszú magmintában legalább 280 ilyen éves varvát számoltak meg, amely a a tó, amely régebbi lenne, mint a Tunguska-esemény. , és mégis megtartja a sebességet, amely elég nagy ahhoz, hogy egy ekkora krátert ki lehessen tárni a földre érve.
Geofizikai hipotézisekEdit
Bár tudományos egyetértés van abban, hogy a Tunguska-robbanást a egy kis aszteroida, vannak másként gondolkodók. Wolfgang Kundt asztrofizikus azt javasolta, hogy a Tunguska eseményt 10 millió tonna földgáz felszabadulása és azt követő robbanása okozta a Föld kérgéből. Az alapgondolat az, hogy a földgáz kiszivárgott a kéregből, majd az egyenlőre emelkedett – a légkör nehézségi magassága; onnan lefelé, egyfajta kanócba sodródott, amely végül olyan gyújtóforrást talált, mint például a villám. Miután a gáz meggyulladt, a tűz a kanóc mentén, majd a a talaj szivárgása, amely után robbanás történt.
Hasonló verneshot hipotézist javasoltak a Tunguska-esemény lehetséges okaként is. Más kutatások az esemény geofizikai mechanizmusát támogatták.