Ez a cikk a PRB webhelyének egyik legnépszerűbb funkciójának frissített változata, amely becsüli a valaha született emberek számát. Ezt a becslést először 1995-ben készítettük, a frissítéseket 2002-ben, 2011-ben, 2018-ban és 2020-ban hajtottuk végre.
“Modern” Homo sapiens (vagyis olyan emberek, akik nagyjából olyanok voltunk, mint most), először kb. 50 000 évvel ezelőtt. Azóta a népességi referencia iroda (PRB) becslései szerint több mint 108 milliárd faj született valaha fajunkból. Tekintettel a jelenlegi körülbelül 7,5 milliárdos globális népességre (a 2019-es legfrissebb becslésünk alapján ), ez azt jelenti, hogy a jelenleg életben lévők az emberek teljes életének mintegy 7% -át képviselik.
A PRB becslései szerint 2050-re körülbelül 113 milliárd ember élt valaha a Földön.
Az biztos, hogy a valaha élők számának kiszámítása a tudomány és a művészet része. Az emberi létezés 99% -ára nincsenek demográfiai adatok. Mégis, az őskori populációkra vonatkozó néhány feltételezéssel megkaphatjuk durva elképzelése erről a történelmi számról (lásd az 1. táblázatot).
1. táblázat: Hány embernek van már L ived?
Megjegyzések: A félkövéren megjelenő számok a 2019-es frissítésekből származnak. A valaha születettekre vonatkozó becslések csak az élveszületésekre vonatkoznak; a még nem született születéseket nem számolják.
Forrás: 2020 január. Frissítés: Toshiko Kaneda, Charlotte Greenbaum és Kaitlyn Patierno, 2019. évi népességi adatlap (Washington, DC: Population Reference Bureau, 2019); Az ENSZ Népesedési Osztálya, a világ népességének kilátásai: A 2017. évi felülvizsgálat (New York: Egyesült Nemzetek, 2017).
Mit becsülhetünk a népességről az őskorban és a történelemben?
A valaha élt emberek teljes számának becslése alapvetően két tényezőtől függ: az emberek feltételezhető tartózkodási idejétől a Földön és az emberi populáció átlagos méretétől különböző időszakokban.
Javítás az az idő, amikor az emberi faj ténylegesen létrejött, nem egyértelmű. A hominidák már több millió évvel ezelőtt járták a Földet, és a Homo sapiens különféle ősei már legalább i. E. 700 000-ben megjelentek. Az ENSZ népességi tendenciáinak meghatározó tényezői és következményei szerint a modern Homo sapiens i.sz. kb. 50 000-nél jelentkezhetett. (A táblázatban nagyon durva adatok találhatók, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete és más források által adott tartományok becsléseinek átlagát mutatják.) A 8000 éves periódusban tapasztalható lassú népességnövekedés – becslés szerint 5 millióról 300 millióra 1 CE-ben – nagyon alacsony, mindössze 0,0512 százalékos növekedési ütemet eredményez évente. Ebben az időszakban nehéz a világ átlagos népességméretét felmutatni. Minden valószínűség szerint a különböző régiók emberi populációi az éhínségre, az állományállomány szeszélyére, az ellenségeskedésre, valamint a változó időjárási és éghajlati viszonyokra reagálva nőttek vagy csökkentek.
Az élet mindenesetre rövid volt. A születéskor várható élettartam az emberi történelem nagy részében valószínűleg csak körülbelül 10 év volt. A francia vaskor átlagos várható élettartamát (ie 800-tól kb. 100-ig) csak 10 vagy 12 évre becsülik. Ilyen körülmények között a születési aránynak körülbelül 80 élveszületésnek kellene lennie 1000 emberre, csak a faj fennmaradása érdekében. Ha ezt perspektívába helyezzük, akkor a magas születési arány körülbelül 45-50 élveszületést jelent 1000 lakosra, és ez csak néhány afrikai és több fiatal lakosságú közel-keleti országban tapasztalható.
Születésünk az arány feltételezése nagyban befolyásolja a valaha élők számának becslését. Úgy gondolják, hogy a csecsemőhalandóság a modern emberiség legkorábbi napjaiban nagyon magas volt – talán 1000 születésre jutó 500 csecsemőhalálozás, vagy még ennél is magasabb. A gyermekek valószínűleg gazdasági felelősséggel tartoztak a vadászó-gyűjtögető társadalmak között, ami valószínűleg csecsemőgyilkosság gyakorlathoz vezetett. Ilyen körülmények között aránytalanul sok születésre lenne szükség a népesség növekedésének fenntartásához, és ez megnövelné a “valaha születettek” becsült számát.
CE-vel 1-re a világ körülbelül 300-at tudott tartani millió ember. A Római Birodalom népességének egyik becslése, amely Spanyolországtól Kis-Ázsiáig terjed, 14 év körül, 45 millió. Más történészek azonban kétszer olyan magasra tették ezt az értéket, ami arra utal, hogy mennyire lehet pontatlan a korai történelmi időszakok népesség-becslése .
1650-re a világ népessége körülbelül 500 millióra nőtt, ami nem jelentősebb növekedést az 1 CE becsléshez képest. Az átlagos éves növekedési ütem ebben az időszakban valójában alacsonyabb volt, mint az előző évekre javasolt periódus ie 8000-től 1-ig. A rendellenesen lassú növekedés egyik oka a fekete halál volt. Ez a rettegő pestis nem korlátozódott csak a 14. századi Európára, hanem valószínűleg kb., és onnan terjedt el. Szakértők úgy vélik, hogy a Bizánci Birodalom felét a 6. században pestis pusztította el, összesen 100 millióan haltak meg. A népesség nagyságának ilyen nagy ingadozása hosszú időn keresztül nagyban megnehezíti a valaha élt emberek számának megbecsülésének nehézségét.
1800-ra azonban a világ népessége meghaladta az egymilliárdos határt, és azóta is folytatódik hogy a jelenlegi 7,5 milliárdra növekedjen. Ezt a növekedést nagyrészt az orvostudomány és a táplálkozás terén elért eredmények hajtják végre, amelyek csökkentették a halálozási arányt, így több ember élhette reproduktív éveit.
Hogyan juthatunk el 2 milliárdtól 108 milliárdig?
A valaha született emberek számának felmérése tehát megköveteli a népesség méretének kiválasztását az ókortól napjainkig különböző pontokra, és feltételezett születési arányt alkalmaz az egyes időszakokra. A legelején kezdjük – csak két emberrel (minimalista megközelítés!).
Az egyik bonyolító tényező a népesség növekedésének mintázata. Emelkedett valamilyen szintre, majd vadul ingadozott az éhínségekre és az éghajlat változásaira reagálva? Vagy állandó sebességgel nőtt egyik pontról a másikra? Ezekre a kérdésekre nem tudhatjuk a választ, bár a paleontológusok különféle elméleteket készítettek. E gyakorlat céljából azt feltételeztük, hogy az egyes időszakokra a modern időkig állandó növekedési ütem érvényes. A születési arányt 1 évenként 80/1000-ben, a 2-től 1750-ig 60-ban / 1000-ben határozták meg. Az arány a modern időszakra az alacsony 30-as évekre csökkent.
Ez a féltudományi megközelítés a modern emberi faj hajnala óta körülbelül 108,4 milliárd születés várható. Nyilvánvaló, hogy az ie 8000-es időszak 1-ig kulcsfontosságú számunk nagyságához, de sajnos a népesség nagyságáról abban a korszakban keveset lehet tudni. Ha egyáltalán találgatnánk, akkor az lehet, hogy módszerünk bizonyos mértékben alábecsüli a születések számát. A korábbi időszak állandó népességnövekedésének feltételezése alábecsülheti az akkori átlagos népességméretet. És természetesen a modern emberiség bolygóra érkezésének dátumának elhalasztása 50 000 előtt is növeli a számot, bár talán nem is olyan borzasztóan.
2. táblázat: Pillanatkép a népesedéstörténetről
| Valaha született emberek száma | 108 760 543 790 |
| A világ népessége 2019 közepén | 7 691 514 866 |
| A valaha született születések százalékos aránya 2019-ben él | 7,1 |
Tehát becslésünk szerint az összes valaha született ember körülbelül 7 százaléka él ma (lásd a 2. táblázatot). Ez valójában meglehetősen nagy százalék, ha belegondolunk.
Toshiko Kaneda, a PRB vezető kutató munkatársa becsléseket adott arról, hogy hány ember élt a Földön. Köszönetet mondunk Carl Haubnak, a PRB korábbi vezető demográfusának, aki elkészítette a cikk eredeti változatát.