MEDIASTINUM
A mediastinum a jobb és a bal mellüreg közötti középső rekesz; a mellkasi beömlőnyílástól koponyán át a diafragmáig nyúlik. A szegycsont elől a gerincig terjed hátul, a mellhártya üregei között pedig oldalirányban és a rekeszizomtól egészen a mellkasi bemenetig (7-1. Táblázat). A mediastinum jóindulatú és rosszindulatú elváltozásainak többsége tünetmentes tömegként jelenik meg a mellkas röntgenfelvételén. Tünetek esetén ezek az elváltozások a létfontosságú struktúrák ütközésének következményei. Fájdalom, nehézlégzés, köhögés vagy felső vena cava szindróma származhat ezen struktúrák részvételéből. A metasztázisok gyakoribbak, mint az elsődleges daganatok a felnőtt populációban.
Az életkor fontos szerepet játszik a daganatok helyes diagnosztizálásában ezen a területen, mivel a gyermekkorban a felnőttkorhoz képest nagyon különböző elváltozások várhatók (7-2. Táblázat) ). A gyermekkori mediastinalis elváltozások többsége elsődleges rosszindulatú daganat. Gyakran itt találhatók a neurogén daganatok, nevezetesen a neuroblastoma és a ganglioneuroblastoma, a lymphoma, a csírasejt-daganatok és a mesenchymalis daganatok.
Felnőtteknél a metasztatikus elváltozások a leggyakrabban aspirált daganatok, leggyakrabban a kis tüdőrák, majd neurogén daganatok, ideghüvely daganatok, paragangliomák, ciszták, timómák, ivarsejtdaganatok és endokrin daganatok, például pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy és karcinoid. A mesechymalis daganatok ritkán fordulnak elő a felnőtt mediastinumban, és ezek fele endotheliális eredetű.
A mediastinum mintavételére szolgáló FNA módszer ugyanaz, mint a tüdő esetében, ugyanazokkal az ellenjavallatokkal jár az eljárás, és alacsonyabb szövődményszám. A szövődmények legnagyobb aránya a középső mediastinumban található, valószínűleg a nagy erek jelenléte miatt. A szövődmények közé tartozik a pneumothorax, a hemothorax, a helyi vérzés és a fájdalom. A halálozás ritka. Az érzékenység és a specifitás jó, de a jelentett sorozatoktól függ. Az FNA általános érzékenysége és specificitása a magbiopsziához képest közel azonos, de egyes kutatók a magbiopsziát részesítik előnyben a gyanús mesenchymalis elváltozások esetén a daganat tipizálásának pontossága és a kiegészítő vizsgálatok számára rendelkezésre álló további szövetek miatt.
FNA meg tudja különböztetni a jóindulatú és a rosszindulatú elváltozásokat, és leggyakrabban pontosan altípust ad a rosszindulatú daganatnak. Különleges diagnosztikai kihívások tapasztalhatók az orsósejtes elváltozásoknál, valószínűleg ritkaságuk és a patológusok tapasztalatának hiánya miatt. A kihívás további területei közé tartozik a kissejtes rosszindulatú daganatok alosztályozása, ideértve a kissejtes karcinóma téves diagnosztizálását limfóma esetén és a csírasejt-daganatok elválasztását az adenokarcinómától. A hamis pozitív diagnózisok ritkák, és a hamis negatív arányok itt is, mint más helyeken, mintavételi hibák, fibrotikus vagy nekrotikus állapotok miatt következnek be. A szakirodalomban bemutatott nem kielégítő arány körülbelül 10%. Tanulmányok azt találták, hogy a betegek körülbelül felében elegendő egyetlen tűkiadás, de a fennmaradó felében akár három biopsziára is szükség lehet.
Az életkor nem befolyásolja a mediastinum FNS-jét. ; így a gyermekkori elváltozások is könnyen felszívódhatnak. A legtöbb törekvést radiológiai irányítás alatt hajtják végre, a fluoroszkópia helyett a számítógépes tomográfiát (CT) részesítik előnyben. Ultrahang-irányítást gyakran alkalmaznak az elülső mediastinumban. A felnőtteknél például sokkal alacsonyabb a neuroblastoma, a ganglioneuroblastoma és a mesenchymalis elváltozások előfordulása, mint a gyermekeknél. A metasztázisok, bár előfordulnak, a gyermekpopulációban ritkák, és szinte mindig egy ismert primer állapotot követnek.
A mediastinum rekeszekre osztása segít meghatározni, hogy mely elváltozásokkal találkozhatunk (7-3. Táblázat). Úgy tekinthető, hogy a mediastinum több részből áll: a felső mediastinum, az alsó mediastinum és a középső mediastinum. Az alsó mediastinum tovább oszlik az elülső és a hátsó részre.
A felső mediastinum tartalmazza a csecsemőmirigyet, a nyirokcsomókat, a pajzsmirigyet és a mellékpajzsmirigyet; ezért thymoma, carcinoid tumor, lymphoma, golyva, pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy adenoma és különféle ciszták találhatók. Az elülső mediastinum a csecsemőmirigy daganatai és cisztái, valamint a csírasejtdaganatok helye. A limfoid szövet minden rekeszben jelen van, és a mediastinum bármely részén limfómával találkozhatunk. A középső mediastinum főleg a szívből és a nagy erekből áll, itt találhatók pitvari myxomák és a kapcsolódó szívelváltozások. A jóindulatú és rosszindulatú neurogén daganatok leggyakrabban a hátsó mediastinumban helyezkednek el.
Singh és mtsai (1997) a mediastinalis FNA-k 189 esetét vizsgálták és számoltak be róla. Sorozatukban a betegek kevesebb mint felének volt műtéti nyomon követése.Az esetek körülbelül 15% -a nem volt kielégítő, és a citológia és a szövettan között 6% -os eltérést találtak. Ennek oka elsősorban a karcinómák téves osztályozása volt. Nehézségekkel is szembesültek Hodgkin és a non-Hodgkin limfóma elválasztásával.
Geisinger (1995) morfológiai mintázat alapján kategóriákba osztotta a mediastinalis tumorokat. A várakozásoknak megfelelően a kissejtes mintázatokat általában a lymphomákban, a carcinoidban és a kissejtes karcinómában észlelték. Sokszögű vagy epithelioid mintákat tapasztaltunk timómákban, germinomákban, embrionális karcinómában és metasztatikus karcinómában. Powers és munkatársai (1996) azt találták, hogy 189 esetük 71% -a daganatos. Érdekes módon az elsődleges daganatok többsége timoma és limfóma volt, az áttétek többsége pedig tüdőből származó kissejtes karcinóma volt. Az esetek többi része egyenlően oszlik meg a nem kielégítő és a nem daganatosak között. Az érzékenység ebben a sorozatban 87% volt; specifitás, 88% a daganatoknál és 82% a jóindulatú és rosszindulatúak megkülönböztetésénél. A daganatok pozitív prediktív értéke 97% volt. Három hamis pozitív diagnózis volt ebben a csoportban.
Mivel a mediastinalis FNA-k többségét radiológiai irányítás alatt végzik, nyilvánvaló, hogy egy tapasztalt citopatológus vagy citotechnológus azonnali értékelés és visszajelzés az operátornak előnyös. Különösen fontos a mediastinalis patológiájának mérlegelésekor is, az itt előforduló lymphomák gyakorisága miatt. A helyszíni értékelés biztosíthatja, hogy az anyagot áramlási citometriára vagy további olyan molekuláris vizsgálatokra küldjék el, amelyekre szükség van a csírasejtdaganat elemzéséhez. A gondos csoportmunka, amely magában foglalja a citológiát és az intervenciós radiológiát, különbséget tehet a kielégítő minta és a páciens újbóli felvételének szükségessége között. A kezelés akkor hajtható végre, ha az FNA eredményei egyértelműek, és működésképtelen betegség esetén megszüntethető a műtét szükségessége. Mint mindig, a citológiai anyagokkal kapcsolatos kiegészítő vizsgálatok elvégezhetők a diagnózisok alátámasztására, és az olyan anyagok, mint a sejtblokkok és a folyékony alapú készítmények jól alkalmazhatók immunoperoxidáz, molekuláris és genetikai elemzésekhez.
A ciszták citomorfológiai megjelenése és a mediastinalis rekeszek gyulladása hasonló ezekhez az állapotokhoz bármely más helyen, és nem tárgyaljuk őket tovább. A krónikus szklerotizáló mediastinitis összetéveszthető a jelentős szklerotikus vagy kollagén komponenst tartalmazó daganatokkal, például a noduláris szklerotizáló Hodgkin-betegséggel. Ez az állapot azonban valószínűleg nem hozna sok anyagot egy aspirátumból, és valószínűleg megerősítésre sebészeti biopsziára lenne szükség.