A gentrifikáció egy olyan folyamatot ír le, amelynek során a gazdag, főiskolai végzettséggel rendelkező egyének szegény vagy munkásosztálybeli közösségekbe kezdenek beköltözni, amelyeket eredetileg színes közösségek foglalnak el. A dzsentrifikáló negyedbe költöző embereknek és vállalkozásoknak új otthonaik céljai lehetnek, amelyek ellentmondanak a régóta ott élő emberek céljainak. A növekvő megélhetési költségek és a változó közösségi kultúra nehezen képes alkalmazkodni a régóta lakók számára. Ezek a változások kiszoríthatják a színes és kisebbségi tulajdonú vállalkozásokat. Ugyanakkor a dzsentrifikáció a régóta elhanyagolt területekre hozza a szükséges beruházásokat. A dzsentrifikáció tehát bonyolult kérdés, amely sokféle érdekelt felet és nézőpontot érint.
Azok a színes szegény közösségek, amelyek hajlamosak a dzsentrifikációra szánt városrészekben lakni, gyakran a tisztességtelen lakáspolitika áldozatai voltak a második világháború végétől. A háború utáni gazdasági fellendülés idején számos külváros jelent meg, a város szélén. Biztosították a városi környezet előnyeit anélkül, hogy hátrányai lennének annak, ha mások közelében éltek. Annak érdekében, hogy ösztönözzék az embereket a külvárosokba költözésre, az ingatlanközvetítők úgynevezett kasszasikereket gyakoroltak. Arra ösztönözték a fekete családokat, hogy fizessenek prémiumot bizonyos városrészekbe való költözés érdekében, hogy a fehér családok alacsony áron adják el házaikat, hogy kiköltözzenek a külvárosokba. Miután ez a folyamat befejeződött, az új többség-afrikai-amerikai közösségektől megtagadták a pénzt, amelyre szükségük volt a szomszédságuk fejlesztésébe történő befektetéshez, az úgynevezett átcsoportosítás révén. Ezek a tényezők együttesen csökkentették a lehetőségeket számos városi területen. Ennek eredményeként az ezekbe a környékekbe költözés alacsony költsége nyitotta meg őket a dzsentrifikáció előtt. Többen költöznek be a területre, hogy kihasználják ezeket a lehetőségeket, és akkor ennek a területnek a kívánsága még jobban megnő. A fejlesztők elkezdik lebontani a régi házakat, hogy újakat építsenek. A régi üzleteket, éttermeket és egyéb környéki jellemzőket kirakatok terelhetik ki, amelyek új lakókat szolgálnak ki. Talán a legrosszabb, hogy maguk a régi lakosok is kénytelenek lehetnek távozni. A növekvő megélhetési költségek és a változó munkahelyi helyzet azt jelenti, hogy a dzsentrifikáció által a területre gyakorolt előnyök gyakran egyenlőtlenül oszlanak meg.
Mivel a dzsentrifikáló városrészek potenciális gazdasági előnyei nagyon nagyok, azonban élénk viták folynak a következőkről: hogy a dzsentrifikáció jó vagy rossz, és fel kell-e ölelni vagy ellen kell-e állni neki. Van még néhány kutatás, amely azt sugallja, hogy a fekete munkáscsaládok inkább a dzsentrifikált környéken tartózkodnak, ahelyett, hogy elhagynák őket, és hogy a dzsentrifikáció gazdasági előnyei valóban eljutnak minden lakoshoz. Egyelőre a városoknak és azok lakóinak olyan utakat kell találniuk a gazdasági fejlődés felé, amelyek mind a régi, mind az új közösségek javát szolgálják.