A testfelület (BSA) matematikai összefüggés, m2-ben kifejezve, a beteg magasságából és súlyából kapott eredménnyel. Ezt az intézkedést a beteg súlyának átfogóbb paraméterének megszerzése, a megfelelőbb dózis meghatározása céljából alkalmazzák. A BSA-t széles körben használják az onkológiában, és a protokollok többsége m2-ben határozza meg az adagot. Az onkológiában valószínűleg a DuBois-képletet használják a legjobban. A nomogram egy pontosabb módszer a testfelület kiszámítására a gyermekgyógyászatban. Az újszülöttek testszámításához nomogramra van szükség. Az újszülöttek testfelületének becslésére a legjobb lehet Meban képlete (BSA cm2 = 6,4954 × súly (g) 0,562 × korona-sarok hossza (cm) 0,320), amelyet a Mosteller (√) képlet követ; azonban a Boyd és Dubois képletek nem ajánlottak a kezelésre szánt újszülöttek felületi becsléséhez, túlbecsülés vagy alulbecsülés miatt. Egy tanulmány összehasonlította a Meban, Mosteller, Boyd és Dubois képleteket a BSA-átlaggal (ennek a négy képletnek a számtani átlaga). A Meban-képlet leginkább a BSA-Mean képlethez hasonlít, matematikailag tökéletes korrelációval és a legkevesebb eltéréssel az euklideszi távolság alkalmazásával, majd a Mosteller-képlettel. Boyd és Dubois becslései körülbelül 5% -os eltérést mutatnak a BSA-átlag képlet felett és alatt, következetes különbséggel, euklideszi távolság alkalmazásával, ugyanazon illeszkedési jóságtól függetlenül. Az eltérés mértéke növekszik a tömeggel és csökken a magassággal (15.1. Ábra).
Testfelület (BSA) Dubois szerint képlet