Port-au-Prince, Haiti nyugat-indiai köztársaság fővárosa, fő kikötője és kereskedelmi központja. A Gonâve-öböl (Gonaïves) csúcsán található csodálatos öbölben található, amelyet La Gonâve szigete véd a nyílt tengertől. A várost 1749-ben a franciák rácsmintába rakták, és LHôpital néven. Gyakran szenvedett tűz, polgári viszály és földrengés. Az 1751-es és 1770-es rengések megsemmisítették a város nagy részét. 2010 januárjában újabb, 7,0-es erősségű földrengés támadt; epicentruma délnyugatra volt a várostól, és pusztított Port-au-Prince-ben és a környező régióban. Több százezren haltak meg vagy sérültek meg, és a város nagy területei romokká váltak.
Port-au-Prince 1770-ben a régi francia kolónia, Saint-Domingue fővárosa, Cap-Haïtien helyére lépett, és 1804-ben az újonnan független Haiti ország fővárosaként maradt meg. 1807-ben kikötőjét megnyitották a külföldi kereskedelem előtt. Az Egyesült Államok megszállása alatt (1915–34) javultak az egészségügyi feltételek. A város kétszázadik évfordulójáról 1949-ben egy nemzetközi kiállítás emlékezett meg, amelynek helyszíne egy tenyérrel elrendezett sétány, amelyet most elhanyagoltak és lerobbantak.
A munkanélküliség rendkívül magas. Van néhány külföldi tulajdonban lévő gyár és összeszerelő üzem a repülőtér közelében, de egyébként a foglalkoztatás leginkább az informális szektorban található, például olyan tevékenységekben, mint a főzés, a földimogyoró héjazása, valamint a festmények és egyéb kézműves termékek értékesítése. Légi járatok működnek az Egyesült Államokba, Kanadába és Franciaországba, valamint a többi karibi szigetre; a főváros nemzetközi repülőterét körülvevő terület azonban erőszakos helyszíneket jelentett, amelyek egy részét az ENSZ békefenntartó erőinek konfliktusai okozták fegyveres bandatagokkal. A turizmus szintje a politikai viszonyok között ingadozik, és az 1980-as évek polgári nyugtalanságai és gazdasági válsága óta csökkenőben van. A turizmust az 1980-as évek eleji AIDS-iijesztés is befolyásolta, amelynek során Haitit tévesen nevezték meg a betegség eredetének helyeként. Az 1980-as évek végére az AIDS kutatói megállapították, hogy a turisták a hetvenes években elhozták a betegséget Haitibe, bár a szélsőséges szegénység és az oktatás hiánya továbbra is hozzájárul a HIV terjedéséhez Port-au-Prince-ben és egész Haitin. > A Place du Champ-de-Mars-t – a város központjában számos, történelmileg figyelemre méltó építmény helyét – a 2010-es földrengés erősen sújtotta. A (1918-ban újjáépített) nemzeti palota összeomlott. További figyelemre méltó nevezetességek közé tartozik a Notre Dame-székesegyház és a szomszédos gyarmati székesegyház, amelyek szintén a 2010-es földrengésben összeomlottak, valamint a Nemzeti Archívum, a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Múzeum. = “c8040544d1″>
Arthur Griffin / Encyclopædia Britannica, Inc.
Port-au-Prince az ország politikai és szellemi életének központja, és az 1920-ban létrehozott Haiti Állami Egyetem székhelye. Hagyományosan festői hely volt a pezsgő és nyüzsgő Vaspiac, amelynek főleg női árusai voltak. Az európai stílusú társadalmi klubok körüli kiváltságos központok kikapcsolódása, de a helyi vudu pap háza továbbra is a városi szegény közösség szíve.
A haiti elit nagy része (szinte az összes mulatt vagy nem fekete) él Pétionville külvárosában, az 1000–1 500 láb magas (300–450 méter) magas dombokban, Port-au-Prince-től délkeletre. Haiti kicsi, de politikailag fontos fekete középosztálya szintén Port-au-Prince köré koncentrálódik. A skála és az elhanyagolás a fekete városi munkásosztály nagy részét még jobban körülveszi, mint a megélhetési gazdálkodót, és a vidékről történő állandó migráció tovább súlyosbítja nyomorúságukat. Az olyan nyomornegyedek, mint a Cité Soleil, a legnagyobbak és a leginkább rászorulók közé tartoznak Amerikában. Pop. (2009-es becslés) város, 875 978; nagyvárosi terület, 2 296 386.