A polis különálló egységként további praktikus mutatói voltak: határjelek, írott törvénykönyvek, pénzverés sajátos képek felhasználásával, amelyek a polis történelméhez kapcsolódnak (pl. az Athénét ábrázoló bagoly az Athénét, a város pártfogóját), háborúkat – ahol a katonák közös ellenséggel harcoltak, gyakran vitatott területi követelések rendezése érdekében , és megkülönböztető áruk gyártása (pl. korinthusi fazekasság). A helyi istenek, vezetők, jótevők és sportbajnokok nyilvános szobrai megerősítették és megemlékeztek a közös közösségi történelemről vagy a “polgári emlékről”. Végül a polis kolóniákat alapított külföldön, különösen Magna Graecia és Ionia városában, és “anya” várossá vált, és mind az identitás szimbolikus átadását (pl. Tüzet a városi tűzhelyről), mind az emberek és a közösségi készségek gyakorlati átadását biztosította (pl. Fazekasok) és fémipari munkások).
Iratkozzon fel heti e-mailes hírlevelünkre!
Pánhellenizmus
Bár a pólusok akkor egyedülálló kulturális és politikai egységek voltak, a fent említett közös vonások és más tényezők, mint például a nyelv és a szélesebb vallási meggyőződés, azt jelentették, hogy a pólusok között bizonyos érzések mutatkoztak. A hasonló gondolkodású pólusok gyakran kötöttek politikai szövetségeket a kölcsönös védelem érdekében, és példaként említhetjük a Delian és a Peloponnesos Ligákat. A poleisok közötti szélesebb körű hellén attitűd két különös esetben – a nem görög ellenségek elleni háborúkban (például az ie. V. század perzsa háborúiban) és pánhellén fesztiválokban, például az Olimpiában négyévente megrendezett olimpiai játékokban – nyilvánult meg. Sok pólus részt vett ezeken az eseményeken, és igyekeztek hirdetni sikereiket azáltal, hogy emléktrófeákat és emlékműveket állítottak fel olyan helyszíneken, mint Olympia és Delphi, ahol minden görög látta őket évszázadok óta.
Az ie 4. század végén Nagy Sándor és utódai az ázsiai macedón birodalomban elterjesztették a polisz gondolatát, jellemzően úgy, hogy az uralkodó elitként újratelepült görögök működtek, a helyi lakosság pedig gazdálkodóvá vált. A római korban a polis működőképes egységként folytatódott, de alárendeltje volt a római tartományok szélesebb birodalmi apparátusának. A Poleis ennélfogva kevésbé lett jelentős a független politikai hatalom szempontjából, de továbbra is jelentős volt, mint a középületek, valamint a művészetek és a tudomány művelésének alapját képező polgári büszkeség.