Karstadt fontos kérdést vet fel a mesterséges édesítőszer aceszulfám K. megfelelőbb hosszú távú karcinogenitási vizsgálatának szükségességével kapcsolatban. A levelében felvetett kérdések arra ösztönöztek, hogy néhányat ajánljak fel további megfontolások.
Amint arról egy korábbi írásunkban (Soffritti et al. 1999) beszámoltunk, a környezeti és ipari karcinogenezis egyik legfontosabb kérdése az, hogy miként lehet kezelni a diffúz rákkeltő kockázatokat, amelyekre a bolygó legnagyobb része populáció ki lehet téve. Ezeket a rákkeltő kockázatokat a) olyan anyagok jelentik, amelyek bármely dózisban enyhén rákkeltőek; b) bármilyen típusú rákkeltő szer alacsony vagy rendkívül alacsony dózisa; vagy c) kis dózisú rákkeltő szerek keverékei.
Az epidemiológiai és kísérleti vizsgálatok alapvetőek a diffúz rákkeltő kockázatok azonosításában és számszerűsítésében, de ezeket úgy kell megtervezni és lefolytatni, hogy a lehető leghatékonyabbak legyenek, megfelelő módszertan mellett. . Kísérleti vizsgálatok esetén nem elegendő a szokásos kísérletekben alkalmazott szokásos protokoll betartása. Ehelyett olyan vizsgálatokat kell lefolytatni, amelyek meghatározhatók „megakísérletként”, nagyszámú állat felhasználásával (kísérleti csoportonként legalább 200–1 000), hogy a hatások variációjában markáns különbség kifejezhető legyen, és az állatokat a fejlődés minden fázisában, hogy a szer kifejthesse teljes rákkeltő képességét.
Ezen az indokláson alapszik, hogy az Európai Ramazzini Alapítvány mega-kísérletet hajtott végre 1800 patkányon, és bebizonyította, hogy kísérleti körülmények között az aszpartám egy multipotenciális rákkeltő anyag (Soffritti et al. 2005; Soffritti et al. 2006).
Vizsgálatunk eredményei (Soffritti et al. 2005, 2006) felkeltették a tudományos közösségi, fogyasztói és ipari szövetségek, valamint az élelmiszerbiztonságért felelős nemzeti és nemzetközi ügynökségek. A különféle megjegyzések közül az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2006. május 5-én kifejtett véleménye (EFSA 2006) és az epidemiológus általános értelmezése A Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI 2006) által végzett vizsgálat szükségessé teszi a részünkről kommentárokat.
Vizsgálatunk nyers adatainak vizsgálatakor az EFSA (2006) magas krónikus tüdőgyulladás előfordulási gyakoriságát állapította meg férfiaknál és férfiaknál. nőstények mindkét kezelt csoportban és a kontroll csoportban. E megfigyelés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy “a kezelt patkányokban jelentett lymphomák / leukémiák megnövekedett előfordulása nem volt összefüggésben az aszpartámmal, tekintettel a krónikus gyulladásos változások magas hátterű incidenciájára a tüdőben”. Véleményem szerint ez a következtetés furcsa a következő okok miatt:
Először is az EFSA (2006) figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a vizsgálatot a rágcsálók természetes haláláig végezték. Köztudott, hogy a fertőző patológiák mind a rágcsálók, mind az emberek természetes pusztulási folyamatának részei.
Másodszor, ha a megfigyelt statisztikailag szignifikánsan megnövekedett limfómák / leukémiák előfordulását valóban egy fertőzött telep okozta, akkor várhatóan megfigyelhető a lymphomák / leukémiák nemcsak nőknél, hanem férfiaknál is. Az EFSA (2006) nem kommentálta ezt az eltérést logikájukban.
Végül az aszpartám biztonságosságára vonatkozó hipotézis alátámasztására az EFSA ( 2006) a Nemzeti Toxikológiai Program (NTP) által transzgénikus egereken végzett legutóbbi karcinogenitási vizsgálatok negatív eredményeit idézte; az ESFA ezt nem említette, mivel a géntechnológiával módosított egereken végzett NTP vizsgálatokat egy új kísérleti modell, az NTP albizottság segítségével végezték el. Egybehangzóan egyetértettünk abban, hogy “bizonytalan, hogy a tanulmány rendelkezik-e elegendő érzékenységgel a rákkeltő hatás kimutatásához” (NTP 2005).
Érdekes módon a vizsgálatunkra alkalmazott azonos vizsgálatot nem alkalmazták a Lim és mtsai. (2006) az NCI diéta kérdőíves felméréséből (NCI 2006), amelyben az önállóan beszámolt aszpartámfogyasztás nem mutatott növekedést sem a leukémia / lymphomák, sem az agyrák esetében. Ezeket az eredményeket az ipar, az EFSA és mások felhasználták azzal az érvvel, hogy az aszpartám az állatkísérleti eredményeink ellenére sem jelent kockázatot az emberekre. Az egyes felhasználók fogyasztási rátájáról és időtartamáról szóló konkrét információk hiányában a résztvevők nagy száma ellenére nehéz felmérni a felmérés erejét. A második kapcsolódó kérdés az, hogy az aszpartám korai vagy késői stádiumú karcinogén-e. Ha a rák kezdeti stádiumú kezdeményezője, akkor az idősebb egyéneknél, akik kora gyermekkora óta nem fogyasztottak aszpartámot, várhatóan kevés vagy egyáltalán nem növekszik a rák (Hoel 1985).
A ma legszélesebb körben elterjedt mesterséges édesítőszerek és keverékeik biztonsága – különösen a nem rákkeltő hatása – nagyrészt évtizedekkel ezelőtt végzett vizsgálatokon alapul.Másodiknak nevezem Karstadt K-aceszulfám-jelölését; hozzáteszem azonban, hogy hosszú távú megakísérlet segítségével kell értékelni.