Egy normál emberi tenyér 3 nagyobb ráncok: a disztális keresztirányú ránc; a proximális keresztirányú ránc; és az akkori ránc. Mivel úgy gondolják, hogy az első trimeszterben állandó gyűrődési mintákat fektetnek le, a kutatók feltételezték, hogy a gyűrődési minták eltérései a magzat fejlődése során bekövetkező sértéseket jelezhetik. A vizsgálat célja kettős volt: (1) két kódolási módszer hatékonyságának és megbízhatóságának összehasonlítása: az első (M1) a “simiana” és a Sydney vonalváltozatokat egyaránt osztályozta, a második (M2) pedig az összes gyűrődési pont számát eredet a kéz sugárirányú határán; és (2) a tenyér gyűrődési mintázatának és a magzati alkoholspektrum rendellenességeinek (FASD) kapcsolatának megállapítása. A bilaterális tenyérnyomatokat szén-dioxid-papír és -szalag módszerrel készítettük 237 FASD-vel diagnosztizált egyéntől és 190 exponálatlan kontrolltól. Az összes nyomatot az M1 és M2 alatti gyűrődési változatokra kódoltuk. Ezenkívül 98 illesztett (jobb és bal) nyomat véletlenszerű mintáját választottuk ki a kontrollokból az M1 és M2 megbízhatóságának meghatározásához. Ehhez az elemzéshez mindkét tenyért kétszer, különböző időpontokban két olvasó olvasta fel. A megfigyelőkön belüli Kappa-együtthatók mindkét módszer esetében hasonlóak voltak, 0,804-0,910 között voltak. A megfigyelők közötti Kappa együtthatók 0,582-0,623 között voltak M1 alatt és 0,647-0,757 között M2 alatt. A 427 nyomat teljes mintájának adatait felhasználva, a nem és az etnikai hovatartozás (fehér v. Nem fehér) ellenőrzésével nem találtak kapcsolatot a tenyérránc variánsai és a FASD között. Eredményeink szerint a tenyér gyűrődése megbízhatóan osztályozható, de a tenyér gyűrődési mintázatát nem befolyásolhatja a magzati alkohol expozíció.