Örökölhetőség, fenotípusos (megfigyelhető) variációk mennyisége egy populációban, amely az egyéni genetikai különbségeknek tulajdonítható. Az örökölhetőség általános értelemben a genotípusok közötti különbségek miatti variáció aránya a populáció egy karakterének vagy tulajdonságának teljes fenotípusos variációjához. A koncepciót általában a viselkedésgenetikában és a kvantitatív genetikában alkalmazzák, ahol az öröklődési becsléseket korrelációs és regressziós módszerekkel vagy varianciaanalízis (ANOVA) módszerekkel számítják ki.
Az örökölhetőség H2 = Vg / Vp, ahol H az örökölhetőség becslése, Vg a genotípus változása és Vp a fenotípus változása. Az öröklődési becslések értéke 0 és 1 között mozoghat. Ha H = 1, akkor a populáció minden változása a genotípusok közötti különbségeknek vagy variációknak tudható be (vagyis nincs környezeti okozott eltérés). Ha H = 0, nincs genetikai variáció; ebben az esetben a populáció minden változása az egyének által tapasztalt környezeti különbségekből származik.
Az öröklődést általában használják a kettős vizsgálatokban a viselkedésgenetika területén. A módszertan azon a tényen alapul, hogy az azonos ikrek (monozigóta vagy egypetéjű ikrek) génjeik 100% -ában osztoznak a közös és nem azonos, vagy testvéri ikrekben (dizygotikus vagy két tojásos ikrek) hasonlóak más testvérekhez (azaz , testvérek), mivel génjeik 50 százalékában közösek. Az egypetéjű ikrek közötti korreláció várhatóan megegyezik 1,0-vel, a testvéri ikreké pedig 0,50-vel. A kvantitatív genetika területén az öröklődés fogalmát használják arra, hogy az egyének között megfigyelhető fenotípusos variációkat genetikai és környezeti összetevőkké osszák fel.
Az öröklődési becslések alkalmazásának számos hátránya van. Először is, az öröklődés nem annak mérése, hogy egy karakter vagy tulajdonság mennyire érzékeny lehet a környezet változására. Például egy tulajdonság teljes öröklődéssel bírhat (H = 1), de a környezeti változás drasztikusan megváltoztatja. Ez megfigyelhető az anyagcsere bizonyos genetikai rendellenességeiben, mint például a fenilketonuria és a Wilson-kór, ahol a fenotípusos eredmények öröklődése egyenlő 1,0-vel, de diétás beavatkozásokkal hatékony kezelés lehetséges. Az öröklődési becslések második problémája, hogy csak a populációkon belül mérik a variációt. Más szavakkal, az örökölhetőség becslése nem használható a populációk közötti különbségek okainak meghatározására, és nem használható annak meghatározására sem, hogy az egyén fenotípusát mennyire határozzák meg a gének a környezettel szemben.
Ezenkívül az örökölhetőség fogalmát visszaéléseknek vetik alá, ha az emberi népesség különbségeire alkalmazzák olyan tulajdonságok miatt, mint az intelligencia. Például tanulmányok azzal érveltek, hogy az intelligencia, a tanulmányi eredmények és a bűnözési ráta mértékének faji különbségei inkább genetikai, mint környezeti különbségekből fakadnak. Más vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az ilyen tulajdonságok öröklődésének becslése a populációkon belül nem nyújt információt a populációk közötti genetikai különbségekről.