Politikai karrier Sztálin alatt
1925-ben Hruscsov teljes munkaidőben párttevékenységbe kezdett a Petrovszkó-Mariinszk párttitkáraként kerület Juzovka. Kiemelkedő munkájával, valamint az enyém és a gyári körülmények ismeretében különböztette meg magát. Hamarosan felfigyelt Joseph Stalin közeli munkatársára, Lazar M. Kaganovichra, az Ukrán Párt Központi Bizottságának főtitkárára, aki felkérte Hruscsovot, hogy kísérje el nem szavazó küldöttként a moszkvai 14. pártkongresszuson. A következő négy évben – Juzovkában, majd Harkovban (ma Harkov) és Kijevben – Hruscsov pártszervezőként tevékenykedett. 1929-ben engedélyt kapott Moszkvába, hogy kohászatot tanuljon a Sztálini Ipari Akadémián. Ott nevezték ki az akadémia pártbizottságának titkárává. 1931-ben visszatért teljes munkaidős pártmunkára Moszkvában. 1933-ra a moszkvai regionális bizottság második titkára lett.
Az 1930-as évek elején Hruscsov megszilárdította moszkvai pártkádereinek tartását. Felügyelte a moszkvai metró befejezését, amelyért 1935-ben megkapta a Lenin-rendet. Abban az évben ő lett a moszkvai város és a regionális pártszervezet első titkára – valójában Moszkva kormányzója. Az előző évben, a 17. pártkongresszuson, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) 70 fős Központi Bizottságának teljes jogú tagjává választották.
Hruscsov lelkesen támogatta a Sztálin azokban az években, és részt vett a pártvezetés tisztításában. Csak egyike volt annak a három tartományi titkárnak, aki túlélte az 1930-as évek nagy tisztogatásának tömeges kivégzéseit. 1936-ban az Alkotmánybizottság tagja, 1937-ben a Központi Bizottság uralkodó Politikai Irodájának póttagja, ugyanebben az évben a Legfelsőbb Tanács Külügyi Bizottságának tagja. Egy évvel később Hruscsovot a Politikai Iroda tagjelöltjévé tették és Kijevbe küldték az ukrán pártszervezet első titkáraként. 1939-ben a Politikai Iroda teljes jogú tagjává vált. felszámolják mind a lengyel, mind az ukrán nacionalista mozgalmat, valamint helyreállítják az ukrajnai kommunista párt szervezetét, amelyet a nagy tisztogatás széttört. Ezt a munkát megszakította a német Szovjetunió 1941 júniusában történt inváziója. Hruscsov első háborús megbízatása az volt, hogy Ukrajna iparának lehető legnagyobb részét evakuálják keletre. Ezt követően altábornagyi rangban csatlakozott a szovjet hadsereghez; fő feladata a polgári lakosság ellenállásának ösztönzése és a kapcsolatok fenntartása Sztálinnal és a Politikai tanácsadó volt Andrey I. Jeremenko marsall sztálingrádi (ma Volgograd) védelme alatt és Nikolay F. Vatutin altábornagy a hatalmas harckocsi-csata során. Kurszkban.
Ukrajna 1944-es felszabadítása után Hruscsov az ukrán pártszervezet első titkáraként újra felvette Ukrajna irányítását. Dolgozott a polgári közigazgatás helyreállításán, és annak a pusztított országnak a megélhetési szintre való visszaállításán. Az 1946-os éhínség az egyik legsúlyosabb volt Ukrajna történelmében; Hruscsov a gabonatermelés helyreállítása és az élelmiszerellátás szétosztása érdekében küzdött, szemben Sztálin ragaszkodásával az Ukrajnától származó, más területeken történő felhasználásra szánt nagyobb termeléshez. Ebben az időszakban Hruscsov első kézből ismerkedett meg a szovjet mezőgazdasági szűkösség és tervezés problémáival. 1949-ben Sztálin visszahívta Moszkvába, ahol átvette régi munkáját a Moszkvai Városi Párt vezetőjeként, és egyúttal kinevezték az SZKP Központi Bizottságának titkárává.
Az 1949–53 közötti időszak messze volt kellemes Hruscsov és a szovjet vezetés más tagjai számára, akik sztálin palotapolitikájában zálogba kerültek. Hruscsov egyre inkább a mezőgazdaságba költözött, ahol a hagyományos kollektívák rovására kezdte meg az agrogorod (“mezőgazdasági város”) és a nagyobb állami gazdaságok programjait. Újításait 1951-ben elutasították, amikor a mezőgazdaságért való felelősség átruházásra került. Georgy M. Malenkov.