A mióma a menorrhagia egyik fontos oka, ellenáll a hagyományos orvosi kezelési módszereknek. A menstruációs vérveszteségre gyakorolt hatásuk mechanizmusa kevéssé ismert, de magában foglalhatja a helyi vénás elvezetés rendellenességeit, a méh üregének megnagyobbodását és a prosztaglandin termelés rendellenességeit. Okuk továbbra sem ismert, bár régóta feltételezik, hogy ösztrogénfüggőek. A múltban kevés figyelmet szenteltek etiológiájuk, megelőzésük és kezelésük tanulmányozásának. A legújabb fejlemények, ideértve a szteroidok és növekedési faktorok szöveti receptorainak mérését, a mióma növekedésének monitorozására szolgáló nem invazív módszereket és az LHRH agonisták alkalmazását, lehetővé tették a természetük és a terápiára adott válaszuk további tanulmányozását, bár sok munka van még hátra. A menorrhagiával társuló méh miómában szenvedő nők többségét méheltávolítással kezelik, bár az endoszkópos műtétek fejlődése bizonyos körülmények között konzervatívabb megközelítést tett lehetővé. Az LHRH agonisták az egyetlen olyan gyógyszerek, amelyek a mióma jelentős zsugorodását okozzák, bár a regresszió nem tartós. Ezek a szerek értékesek a tünetek rövid távú enyhítésében, és valószínűleg hasznos kiegészítői a műtétnek, csökkentve mind a méh térfogatát, mind a véráramlást. Azonban a tartós petefészkek elnyomásának következményei miatt nem alkalmasak hosszú távú alkalmazásra, kivéve, ha a műtétnek orvosi ellenjavallatai vannak. Meg kell nézni, hogy alacsony dózisú kezelésekben vagy más szerekkel kombinálva történő alkalmazásuk sikeres, biztonságos és költséghatékony alternatívát jelent-e a méheltávolításhoz azoknál a nőknél, akiknek elsődleges problémája a súlyos menstruációs veszteség. A reproduktív funkció megőrzésének eszközeit azonban kínálják azoknál a nőknél, akik meg akarják tartani ezt a lehetőséget.