Eredeti szerkesztő – Rachael Lowe
Legjobb közreműködők – Rachael Lowe, Evan Thomas, Kim Jackson, Kai A. Sigel és Amanda Ager
Tartalom
- 1 Cél
- 2 Technika
- 3 Bizonyíték
- 4 hivatkozás
Cél
McMurray tesztjét használják a meniszkális szakadás jelenlétének meghatározására a térdben.
Technika
A beteg fekvő helyzetében a vizsgáló az egyik kezével, egyik oldalán hüvelykujjával, a másikon az ujjaival tapintja meg a térdét, és megtapintja az ízületi vonalat, míg a másik keze a kezének talpát tartja. lábfejét, és támogatja a végtagot, és biztosítja a szükséges mozgást a hatótávolságon keresztül. Maximális hajlítási helyzetből nyújtsa ki a térdet a sípcsont belső forgatásával (IR) és a VARUS stresszel, majd térjen vissza a maximális hajlításhoz, és nyújtsa a térdet külső a sípcsont rotációja (ER) és a VALGUS stressz. A sípcsont IR-je, amelyet meghosszabbítás követ, a vizsgáztató A teljes hátsó szarv a meniszkusz középső szakaszáig. A meniszkusz elülső részét nem könnyű tesztelni, mert a meniszkusz ezen részére nehezedő nyomás nem olyan nagy.
A sípcsont IR-je + Varus stressz = laterális meniscus
A sípcsont ER-je + Valgus stressz = medialis meniscus
Pozitív eredmények: Fájdalom, pattogás, hallható kattintás vagy a lezárás jelezheti a meniszkusz sérülését.
Bizonyíték
A specifitás és érzékenység vizsgálata változatos értékeket mutatott be gyenge módszertani minőség eredménye. Egy nemrégiben készült metaanalízis szerint az érzékenység és a specificitás 70% és 71%. A tesztről ezért gyakran beszámoltak arról, hogy a jelenlegi klinikai gyakorlatban korlátozott értékű. Ha azonban a pozitív eredményeket más tesztek, például az ízületi vonal érzékenysége és az Apley-teszt pozitív eredményeivel csoportosítjuk, a teszt érvényesebb lehet. A McMurrays-teszt elvégzésére számos különböző módszer létezik, a Reiders-módszer lehet a legpontosabb