Általános leírás
A mantai sugarak nagy tengeri állatok, amelyek világszerte trópusi, szubtrópusi és mérsékelt vizekben élnek. Oldalsó vagy mellkasi uszonyaik széles, háromszög alakú szárnyakká fejlődtek, amelyekkel könnyedén át tudják hajtani magukat a vízen. Gyémánt alakú test és szárnyfesztávolsága meghaladja a 20 ’-ot, a manta sugarak az óceán egyik legnagyobb állata. Széles takarószerű testük elnyerte nekik a manta nevet, ami spanyolul köpenyt vagy takarót jelent. Hawaii nyelven hahaluának hívják őket. Sok más nyílt óceáni állathoz hasonlóan a mantai sugarak is árnyékoló színnel bírnak – a tetejükön sötét (hátulsó) és világos az alsó (hasi oldalon).
Cápák és sugarak
Manta sugarak cápákkal kapcsolatosak. A cápák és a sugarak porcos halak, és a Chondrichthyes tudományos osztályozásba tartoznak. A cápák és a sugarak az Elasmobranchii nevű alosztályba vannak csoportosítva. Sok cápafajjal ellentétben a manta sugaraknak NEM vannak éles fogaik. Van egy fogsávjuk, amely inkább csak az alsó állkapocs mentén csiszolópapírra hasonlít.
Manta sugarak verse Stingray
A Manta sugarak a stingrayshez kapcsolódnak. Mindkettőnek lapított testformája és széles mellizonya van, amelyek össze vannak olvasztva a fejével. Az egyik legnagyobb különbség a manta sugarak és a stingrays között az, hogy a manta sugaraknak NINCS farka “csípője” vagy barba, mint a stingrays. Vannak más különbségek is. A csíkok az óceán fenekén laknak, de a manta sugarak a nyílt óceánban élnek. A csík szája a test alsó részén található, míg a manta sugár szája a test elülső széle mentén van.
Ördög sugarak
A Manta sugarak a ördögsugaraknak nevezett sugárcsalád, tudományosan Mobulidae néven. Az ördögsugarak közös jellemzői a fej- vagy fejuszonyok. Kibontásakor az uszonyok táplálékban és vízben töltenek a szájba. Az uszonyok áramvonalasabbá tétele érdekében az ördögsugarak Felgyűrődve úgy gondolták, hogy ezek az uszonyok ördögszarvakra hasonlítanak.
Manta fajok
Marshall (2009) által készített tanulmány alapján a manta sugarak két különféle fajra oszlik: Manta birostris és Manta alfredi. A Manta birostris általában a nyílt óceánon barangol és vándorol. Rendszeresen észlelik a tengeri szigeteken, az óceáni tengerfenéken és a tengeralatti gerincrendszerekben. A Manta birostris az Atlanti-óceánon, az indiai és a csendes-óceánon található. óceánok. Ez a faj akár 22 -ot is elérhet. Manta alfred én egy kisebb faj, amelynek átlagos mérete 11 ’átmérőjű. Ez a faj általában a part közelében figyelhető meg a korallzátonyok körül, gyakran lakossági csoportokban. A faj elterjedt a trópusi vizekben, és megtalálható az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánon. A Manta birostris-t időnként a Kona part mentén észlelik. A Manta alfredi az a fajta manta sugár, amelyet a Kona manta ray éjszakai túrákon észlelnek.
Színmorfológia
Jellemzően a manta sugarak dorsalisan vannak, fehér hátsó vállsávokkal. Míg a hátsó szín világszerte viszonylag hasonló a mantákban, hasi oldala nagyon eltérő lehet. A Manta birostris tipikusan ventrálisan kevés foltot tartalmaz, széles, szürke szalagokkal a szárnyak hátsó széle mentén. A Manta alfredi nagy, foltos foltmintákkal rendelkezik, ventrálisan elhelyezve. Ezek a foltminták minden mantánál egyediek, és felhasználhatók a pontos azonosításhoz. A manta színében a legszélsőségesebb különbség a “fekete manta”. Ezek a manták a hasi felületükön túlnyomórészt fekete színűek, fehér foltokkal vagy foltokkal. A Manta birostris és a Manta alfredi fajok egyaránt fekete színűek. A fekete és a fehér manták egyaránt egyes helyeken együtt lehet látni, azonban a fehér alsó szín mindig dominánsabb. A Kona partján időnként fekete mantákat láthatunk.