Jézus azt mondta: “Keresztelő János napjaitól kezdve egészen mostanáig a mennyek országa erőszakot szenvedett, és az erőszakosak erőszakkal eloltották” (Mt 11:12). Két kérdés hagyta az olvasókat vakargatva a fejüket: egyrészt mit ért a királyság szenvedő erőszakán, másrészt ki veszi erőszakkal a királyságot? A kérdés tisztázása érdekében kezdjük a második kérdéssel, és térjünk vissza az elsőhöz. / p>
Kik azok az „erőszakosok”, akik „erőszakkal vesznek részt?” Az „erőszakosra” fordított szó mindig negatív jelentést hordoz magában. Ezért nem írhatja le a pozitív cselekvést, mint például a „lelkes emberek kényszerítik az utat” (JB Phillips). Azokra kell utalniuk, akik ellenezték a királyságot. Ez még nyilvánvalóbbá válik, amikor felismerjük, hogy a „vesz” szó fordítása A gonosz emberek, akik megfelelnek ennek a leírásnak, többek között Heródes Antipas, aki Keresztelő Jánost börtönbe vetették (Mt 11: 2), és a zsidó vezetők, akik ellenezték Jézus szolgálatát (9:34). ; 12: 22–24).
Mit jelent a királyság „szenvedő erőszak”? A görög igét kétféleképpen lehet fordítani: “erőszakos szenvedés” vagy “erőteljes előrelépés”. Mindkettő lehetséges fordítás. Az első lehetőség szerint a királyságot a sötétség erői (Heródes Antipas, zsidó vezetők stb.) Támadják. A második lehetőség úgy képzeli el Istent, hogy erőteljesen elősegíti a királyságot éppen ezzel az ellenzékkel szemben. Bár mindegyik kiemeli a mennyek országának valódi elemét, az első lehetőség meggyőzőbb. Ha ugyanis “az erőszakosok erőszakkal vesznek részt”, akkor ésszerűbb lenne a királyságot “erőszakos szenvedésnek” tekinteni az “erőszakosok” kezén. A Máté 11:12 mindkét mondatában Isten országa a hitetlen ellenségeskedés közvetlen tárgya.
Mivel a királyság akkor ellenségeskedéssel szembesült, most is így van. De a hívők magabiztosan nyugodhatnak Isten diadalában a gonosz, a bűn felett. és maga a halál az Úr Jézus Krisztusban. Bármilyen ellenzékkel is szembesülhet a királyság és alattvalói, Jób Úrnak tett kijelentése igaz marad: “Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmiféle célodat nem lehet meghiúsítani” (Jób 42: 2).