Libanoni drúz

2001 augusztusában Nasrallah Boutros Sfeir maronita katolikus pátriárka bejárta a libanoni hegy túlnyomórészt druza-chouf régióját, és meglátogatta Mukhtarát, a drúz vezető Walid Jumblatt ősi fellegvárát . A Sfeir által kapott zűrzavaros fogadtatás nemcsak a történelmi megbékélést jelentette az 1983–84-ben véres háborút vívó maroniták és drúzok között, de aláhúzta azt a tényt, hogy a libanoni szuverenitás zászlaja széles körű, több vallomásból álló vonzerővel bír, és a Cédrus sarokköve volt. A 2005-ös forradalom. Jumblatt 2005 utáni helyzete élesen eltért családja hagyományaitól. Damaszkuszt is azzal vádolta, hogy apja, Kamal Jumblatt 1977-es meggyilkolása mögött áll, és először kifejezte azt, amit sokan tudtak magánul. A BBC úgy írja le, hogy Jumblatt “Libanon legokosabb vezetője” legerősebb drúz klánja és egy baloldali politikai dinasztia örököse. A Druze által támogatott második legnagyobb politikai párt Talal Arslan herceg, a libanoni függetlenségi hős, Emír Majid Arslan fia fia által vezetett libanoni demokratikus párt.

2008. május 10-én a 2008. évi konfliktus részeként összecsapások történtek. A Hezbollah erők és a hegyükben lévő drúz milíciák között mindkét fél veszteséget okoz. Az összecsapások Aytatban, Kayfoun közelében kezdődtek, és hamarosan kiterjedtek a Libanon-hegy számos pontjára, köztük Baysurra, Shuweifatra és Aley-re. A harcok nagy része a 888. hegyre koncentrálódott. A tárgyalások után tűzszünetet hívtak ki az országon kívülről, mielőtt a Hezbollah tüzérségi támogatást tudott volna igénybe venni. A Hezbollah vezetőinek 2016-ban kiadott közleményei szerint a hegy bombázása déli közeli tüzérséggel és a szíriai hosszabb hatótávolságú tüzérséggel egyaránt lehetőség volt, és nagyon megfontolták.

A libanoni keresztények és Druze genetikai izolátumká váltak a túlnyomórészt iszlám világ.

A drúzok közül sokan magukévá tették a kereszténységet, például a Shihab dinasztia néhány tagja, az Abi-Lamma klán és a Khazen család. A 19. és a XX. Század folyamán a protestáns misszionáriusok iskolákat és egyházakat alapítottak a drúz erődökben, és néhány drúz áttért a protestáns kereszténységre; mégsem sikerült tömegesen áttérni Druze-t kereszténységre. Másrészt az Egyesült Államokba érkező sok drúz bevándorló áttért a protestantizmusra, és a presbiteri vagy metodista egyház kommunikátorává vált.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük