Légköri nyomás, más néven barometrikus nyomás, egy egységnyi területre gyakorolt erő, amelyet egy légköri oszlop (vagyis a teljes légtest a megadott terület felett) fejt ki. A légköri nyomást higanybarométerrel lehet mérni (ezért a barometrikus nyomás általánosan használt szinonimája), amely jelzi a higanyoszlop magasságát, amely pontosan kiegyensúlyozza az atmoszféraoszlop súlyát a barométer felett. A légköri nyomást egy aneroid barométer alkalmazásával is mérik, amelyben az érzékelő elem egy vagy több üreges, részben ürített, hullámos fém korong, amelyet egy belső vagy külső rugó az összeomlás ellen támogat; a lemez alakjának változását a változó nyomással tollkar és egy órával vezérelt forgódob segítségével rögzíthetjük.
A légköri nyomást többféle egységrendszer fejezi ki: milliméter (vagy hüvelyk) higany, font / négyzet hüvelyk (psi), din négyzetcentiméterenként, millibár (mb), szokásos atmoszférában vagy kilopascalban A szokásos tengerszint-nyomás értelemszerűen 760 mm (29,92 hüvelyk) higany, 14,70 font négyzetcentiméterenként, 1013,25 × 103 din / négyzetcentiméter, 1013,25 millibár, egy standard atmoszféra vagy 101,325 kilopascal. Ezen értékek eltérései meglehetősen kicsiek; például a valaha mért legmagasabb és legalacsonyabb tengerszint-nyomás 32,01 hüvelyk (Szibéria közepén) és 25,90 hüvelyk (egy tájfunnál a Csendes-óceán déli részén). A meglévő kis nyomásváltozások nagyban meghatározzák a Föld szél- és viharmintáit.
A Föld felszínén a nyomás 30 méterenként körülbelül 3,5 millibár sebességgel csökken a magassággal. Hideg levegő felett azonban a nyomáscsökkenés sokkal meredekebb lehet, mert sűrűsége nagyobb, mint a melegebb levegőé. A 270 000 méter (10–6 mb) nyomás összehasonlítható a valaha elért legjobb ember által létrehozott vákuum nyomásával. 1500-3000 méter (5000-10 000 láb) feletti magasságban a nyomás elég alacsony ahhoz, hogy hegyi betegségeket és súlyos fiziológiai problémákat okozzon, kivéve, ha gondos akklimatizációra kerül sor.