Kerettörténet meghatározása
A kerettörténet egy történet, elbeszélés vagy film keretein belül beállított történet, amelyet a fő vagy mellékszereplő. Egy karakter mesélni kezd más szereplőknek, vagy leül egy történetet írni, elmondva a részleteket a közönségnek. Ezt a technikát “keretrendszerû elbeszélésnek” is nevezik, és az elbeszélésben és az elbeszélésben alkalmazott irodalmi technika nagyon népszerű formája.
A kerettörténet általában regényekben, színdarabokban, versekben, televízióban, filmekben, musicalekben és operában található meg. Ez egy egyesítő mese, amelyen belül egy vagy több kapcsolódó történet jelenik meg. Például Homérosz Odüssziájában Odüsszeusz mesél Alcinous király udvarában tett vándorélményéről vagy egy varázsló szigetén tett látogatásáról.
Példák az irodalom kerettörténetére
1. példa: Frankenstein (írta: Marry Shelley)
Számos példa van erre a technikára, amelyet Marry Shelley használt a Frankenstein című regényében. Több keretes történetet is adott ebben a regényben. Például Robert Walton leírja egy történet – amelyet Frankenstein mondott el – leveleiben, amelyet nővérének írt. Frankenstein története egy lény meséjét tartalmazza, a lény története pedig röviden annak a családnak a története, amellyel együtt élt.
2. példa: Kezdet (Christopher Nolan)
Az Inception című filmben Leonardo DiCaprio Cillian Murphy álmába merül, hogy ötletet ágyazzon tudatalattijába. Leonardo álomban elaltatja, követi az álom második rétegét, amely hamar átadja helyét egy másik álomnak. A legbelső álomban Leonardo kifújódik, és végtelen álomba merül – „limbo” -, amely az örökkévalóságig tarthat, de a valóságban csak néhány másodperc telik el. Leonardo végül álomrétegeken keresztül ébred, úgy érezve, mintha évek teltek el, visszatérve ébrenlétéhez.
3. példa: Titanic (James Cameron)
A Titanic című filmben egy idős nő, Rose elkezdi a filmet elmondani az Atlanti-óceánon tett utazásának története. Amikor az olvasó eljut az elbeszélésébe, az 1912-es évben találja magát, ahol a történet kezdődik. Csak néhány alkalommal térnek vissza az idős Rózsa olvasói, hogy kapcsolatba lépjenek tapasztalataival; A film azonban a kezdetekor véget ér. Ezt nevezzük képkockázási technikának, amelyben az író egy történetet mesél el.
4. példa: A canterburyi mesék (készítette: Geoffrey Chaucer)
A canterburyi mesékben Geoffrey Chaucer keretelbeszélést használt, különböző karaktereket hozva magukkal, akik mindegyike elmesél egy történetet. ry számos mesemondót egyesít, akik élénk személyiségjegyekkel jelennek meg, és drámai kapcsolatokat építenek ki egymással és az általuk elmondott mesékkel. Az Általános prológus a versnek az a része, amely keretrendszerû elbeszéléssel foglalkozik.
5. példa: (Wuthering Heights (írta Emily Bronte)
Wuthering Heights, akárcsak Frankenstein, szintén tartalmaznak kerettörténeteket . Emily Bronte bemutatja Mr. Lockwoodot, mint első narrátort, aki a Wuthering Heights-ban tett látogatását ábrázolja, és az elbeszélés Mr. Dean perspektívájába kapcsol, aki leírja a birtok történetét. Az olvasók megismerkednek az összes főbb szereplővel.
Ez a váltás az elbeszélésben nagyon hasznos, mivel összeköti a jelent a múlttal. Mr. Lockwood megpróbálja kideríteni, mi történhetett a múltban, ami miatt a birtok jelenlegi lakói depresszióssá és makacssá váltak. Dean azonban információkat szolgáltat a múltról, amely miatt a karakterek ilyen módon átalakultak.
6. példa: A sötétség szíve (Joseph Conrad)
Conrad regényében A sötétség szíve, két narrátor létezik: (1) a névtelen utas, aki szórakoztató hajón utazik és hallgatja Marlowe története; és (2) maga Marlowe. Az első narrátor négy másik utas nevében az első személy többes számát használja. Marlowe viszont első személyben meséli el történetét, leírva bármit, amit látott és tapasztalt. Ez kommentálást nyújt a teljes történethez, kerettörténetként funkcionálva.
A kerettörténet funkciója
Ez az irodalmi technika beágyazott narratívákat használ, amelyek kontextust nyújtanak az olvasóknak a fő narratíváról. . A kerettörténet az első történetből a másikba vezeti az olvasókat. Ez egyfajta útmutatás, amely megalapozza a beágyazott narratíva kontextusát, segítve az írót abban, hogy kontextust teremtsen az elbeszélés értelmezéséhez. Ezenkívül több nézőpontot kínál az olvasók számára egy történeten belül, valamint a történettel kapcsolatban. Ez a többféle nézőpont több információt nyújt az olvasóknak a szereplőkről az érzéseikkel, gondolataikkal és motivációikkal kapcsolatban.