Áttekintés
A jatrogenezist minden olyan sérülésnek vagy betegségnek definiáljuk, amely az orvosi ellátás eredményeként következik be (Taber’s Cyclopedic Medical Dictionary, 2013). Az iatrogén állapot az egészségi állapot vagy az orvosi kezelés által okozott káros hatás; általában a diagnózis vagy a kezelés során elkövetett hibából ered, és az egészségügyi csoport bármely tagjának hibája is lehet. Az iatrogenezis kockázata 65 évesnél idősebb egyéneknél kétszer olyan magas, mint egy fiatalabbnál (Gurwitz et al., 1994), és az iatrogén szövődmények súlyosabbak lehetnek időseknél (Merck Manual, 2013). Az Orvostudományi Intézet sentinel jelentése a legtöbb hibát nem hanyagságnak vagy helytelen magatartásnak, hanem a rendszerrel kapcsolatos problémáknak tulajdonította (Institute of Medicine, 1999).
2007 és 2009 között 708 642 betegbiztonsági eseményt jelentettek hozzájárult az Amerikai Egyesült Államokban 79 670 kórházba került Medicare-kedvezményezett halálához (Healthgrades, 2011). A becslések szerint az iatrogén események az idősek otthonában lakók 65% -át érintik évente, és valószínűleg negatív hatással lesznek a segített életmódban élő idős emberekre is (Mitty, 2010). A vényköteles gyógyszerek mellékhatásai az adagolás helytelen megrendeléséből és beadásából, valamint az idősek polifarmáciájából származnak. Egyéb problematikus hibák alapulhatnak a tesztek hibás értelmezésén, vagy a tünetek kétértelmű bemutatásán, amely az öregedés jellemzője (Lantz, 2002; Egészségügyi Kutatási és Minőségügyi Ügynökség, 2004; Mitty, 2010). 2011-re 874 116 gyógyszerekkel és terápiás biológiai termékekkel kapcsolatos jelentést kapott az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, szemben a 2003. évi 370 240 jelentéssel (FDA, 2012). Becslések szerint az alapellátásban a nemkívánatos gyógyszeresemények 27% -a, a tartós ápolás 42% -a megelőzhető (American Geriatrics Society, 2012).
A kórházi kezelés növeli a kórházi fertőzések, transzfúziós reakciók, polifarmácia kockázatát és mozdulatlanság. A mobilitás kritikus fontosságú az idős emberek jólléte és életminősége szempontjából. A sebészeti és orvosi beavatkozások szövődményekhez vezethetnek az érzéstelenítés vagy a folyadék túlterhelése miatt (Merck Manual, 2013). Az idősebb betegek gyakran gyógyszerek vagy az előírt gyógyszerek megfelelő listája nélkül érkeznek a kórházba, ami azt jelenti, hogy az ütemezett adagok órákig vagy napokig elmaradhatnak. A kórházban fekvő idősebb felnőtteket különösen veszélyezteti a „kaszkád iatrogenezis”, amely egy látszólag ártalmatlannak tűnő kezdeti esemény által kiváltott többszörös szövődmények kialakulása (Thomlow és mtsai., 2009).
Számos tényező növeli a iatrogén állapotban szenvedő idősek. Több krónikus betegség jelenléte növeli annak lehetőségét, hogy az egyik probléma kezelése negatív hatással lehet a másikra. Például egy nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) gyógyszer alkalmazása az ízületi gyulladás kezelésében súlyosbíthatja a szívelégtelenséget vagy a krónikus gyomorhurutot. Az egészségügyi ellátás számos szakterületre történő felaprózódása a terápiás beavatkozások megváltoztatásához vezethet, anélkül, hogy megfelelő kommunikáció lenne a gondozók között.
Számos kezdeményezést javasoltak az iatrogenezis megelőzésére, különösen a törékeny időseknél, ideértve: ügykezelők a szolgáltatások koordinálásához; egy geriátriai interdiszciplináris csoport megfontolt bevonása összetett esetekben; konzultáció gyógyszerészrel; speciális akut ellátó egységek létrehozása az idősek számára; valamint előzetes irányelvek elkészítése, ideértve az orvosi döntések meghatalmazottjának kijelölését (Merck Manual, 2013). A biztonságosabb egészségügy előmozdítása érdekében az Egészségügyi Kutatási és Minőségügyi Ügynökség közzétette az 56.1. Mezőben bemutatott 20 tippet az orvosi hibák megelőzéséhez. Ez a tájékoztató tájékoztatja a betegeket és családtagjaikat azokról a gyakorlati lépésekről, amelyeket megtehetnek az orvosi hibák megelőzése érdekében, ezáltal biztonságosabbá tehetik az egészségügyet. A jelentéseket és a tanulási rendszerek irányelveit a Páciensbiztonsági Világszövetség (2005) dolgozta ki. Ezeknek a rendszereknek nem célja a büntetés (ami valószínűleg gátolná a jelentést), hanem a betegbiztonság fokozására szolgálnak azáltal, hogy megkönnyítik az egészségügyi rendszer hibáiból való tanulást, és intézkedéseket hoznak a korrekciós változások érdekében.
Ez a fejezet az iatrogenezissel kapcsolatos a mellékhatásokra és a mozdulatlanságra, és javaslatokat kínál ezen állapotok proaktív megelőzésére.