A viktoriánus kori sztoicizmus felidézéseként – a „merev felső ajak” önfegyelem, amelyet a népi kultúra brit nemzeti erénysé és jellemvonássá tett, az „If—” továbbra is kulturális próbakő. A vers brit kulturális-műemléki státusát a vers paródiái és a britek körében mutatott népszerűsége bizonyítja.
T. S. Eliot a verset 1941-ben A választás Kipling verséből gyűjtötte össze.
Indiában a vers keretezett másolatát a tiszti kadétok kabinjaiban lévő íróasztal előtt rögzítették a falon. a punei Nemzetvédelmi Akadémián és az Ezhimala Indiai Haditengerészeti Akadémián.
Nagy-Britanniában a vers második szakaszának harmadik és negyedik sora: “Ha találkozhat a Triumphal és a Katasztrófával / és kezelheti ez a két csaló ugyanolyan “van írva a játékosok falára” az All England Lawn Tennis and Croquet Club Center Court-i bejáratához, ahol a wimbledoni bajnokságot rendezik. (Ugyanezek a sorok jelennek meg a New York-i Forest Hills-i West Side Teniszklubban, ahol a US Openet játszották.) Az első vers gránitból készült ülésekkel a Westward Ho sétány sétányába kerül! a Devonban.
Khushwant Singh indiai író a verset „A Gita angol nyelvű üzenetének lényegének” tartotta.
Charles McGrath, a The New Yorker korábbi szerkesztő-helyettese és a New York Times Book Review volt szerkesztője azt írta, hogy amikor iskolás volt, “mindennap el kellett mondaniuk Kipling” Ha “-ját, közvetlenül a hűség ígérete után:” Ha meg tudod tölteni a könyörtelen percet / hatvan másodperc “értékű távfutás, / A tiéd a Föld és minden, ami benne van, / És – ami még inkább -” ember leszel, fiam! “
A BBC-ben “1996-os országos közvélemény-kutatás” Ha … “-ot választották az Egyesült Királyság kedvenc versének, amely kétszer annyi szavazatot szerzett, mint a második helyezett.