Amint Nasser a titkos és a tényleges irányítást is átvette, Egyiptom kilátásai fényesek voltak. Titkos szerződést írtak alá Csehszlovákiával a háborús matériumokról, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megállapodtak abban, hogy 270 millió dollárt fordítanak az Aswān High Dam projekt első szakaszának finanszírozására. De 1956. július 20-án John Foster Dulles amerikai külügyminiszter lemondta az amerikai ajánlatot; másnap Nagy-Britannia követte példáját. Öt nappal később az alexandriai tömeggyűlésen Nasser bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását, és megígérte, hogy Egyiptom öt év alatt beszedett útdíjai megépítik a gátat. Nagy-Britanniának és Franciaországnak is érdeke fűződött a csatornához, és összeesküdtek Izraellel – amelynek kapcsolatai Egyiptommal az 1948–49-es első arab – izraeli háború után még feszültebbé váltak – Nasser legjobbja és a csatorna irányításának visszaszerzése érdekében. Tervük szerint 1956. október 29-én az izraeli erők betörtek a Sínai-félszigetre. Két nappal később francia és brit repülőgépek támadták az egyiptomi repülőtereket. Bár az izraeliek elfoglalták a Sínai-félszigetet Sarm al-Sajkhig, és az egyiptomi légierő gyakorlatilag megsemmisült, Nasser az arab világban változatlan presztízssel került ki a rövid háborúból. (Lásd: Suez válsága.)
A forradalom filozófiájában, amelyet 1954-ben írt, Nasser „hősi és dicsőséges szerepekről mesélt, amelyek soha nem találtak hősöket a szereplésükhöz”, és felvázolta azon törekvését, hogy a az 55 millió arab, majd a 224 millió afrika, majd az iszlám 420 millió követője. 1958-ban Szíria és Egyiptom megalakította az Egyesült Arab Köztársaságot, amely Nasser reményei szerint valamikor az egész arab világot magában foglalja. Szíria 1961-ben kivonult, de Egyiptom 1971-ig az Egyesült Arab Köztársaság néven ismert. Ez olyan közel volt, mint Nasser valaha is háromoldalú álma megvalósításához.