Az esetek többségében azok a hagyományok, amelyekben a zene fül általi tanulás a legfontosabb, semmilyen formában nem használnak kottát. Néhány példa erre, például a korai Blues gitárosai és zongoristái, a roma hegedűsök és a népzenei gitárosok.
A Hindustani zenészek csoportja
(1870 körül)
Az egyik kiemelkedő példa az indiai klasszikus zene, ahol két fő irányvonalának (Hindustani és Carnatic) tanítási módszerei ) szinte kizárólag szóbeli jellegűek.
Nyugati klasszikus zeneSzerkesztés
A nyugati klasszikus zene hagyománya történelmileg arra épült, hogy új darabokat tanuljon a kottákból, és ezért a fül általi játék kisebb jelentősége van a zenei képzésben.
A hagyomány számos tanítási módszere azonban magában foglalja a fül általi játékot valamilyen formában. Ilyenek például a konzervatóriumi vagy főiskolai zenei programok standard részét képező “fülképző” tanfolyamok (ideértve a Solfège alkalmazását is), valamint a Suzuki-módszer, amely magában foglalja a fejlett játékra való összpontosítást nagyon fiatalon. >
Nyugaton a hallás utáni tanulás a népzene, a blues, a rock, a pop, a funk, a reggae és a jazz műfajához is társul.