A gyorsítókat az 1930-as években találták ki, hogy energikus részecskéket szolgáltassanak az atommag szerkezetének vizsgálatához. Azóta a részecskefizika számos aspektusának vizsgálatára használják őket. Feladatuk, hogy felgyorsítsák és növeljék a részecskék sugarának energiáját azáltal, hogy olyan elektromos mezőket generálnak, amelyek felgyorsítják a részecskéket, és mágneses mezőket, amelyek irányítják és fókuszálják őket.
A gyorsító gyűrű formájában is megjelenik (körgyorsító), ahol a részecskék nyalába ismételten halad egy kör mentén, vagy egyenes vonalban (lineáris gyorsító), ahol a részecskesugár az egyik végétől a másikig halad. A CERN-ben számos gyorsító van egymás után összekapcsolva, hogy egymás után nagyobb energiákat érjenek el.
Az alkalmazott részecskék típusa a kísérlet céljától függ. A nagy hadronütköző (LHC) felgyorsítja és ütközik a protonokkal, valamint a nehéz ólomionokkal. Arra számíthatunk, hogy az LHC-nek nagy részecskeforrásra van szüksége, de a 27 kilométeres gyűrűs gerendák protonjai egyetlen palack hidrogéngázból származnak, amelyet évente csak kétszer cserélnek ki annak biztosítására, hogy a megfelelő nyomáson működjön.