Michael Porter a versenystratégiákat költségvezetésnek, differenciálódásnak vagy piaci szegmentálásnak minősíti.
TANULÁSI CÉL
-
Beszélje meg a Porter versenyképes stratégiáinak, a költségvezetés, a differenciálás és a piaci szegmentálás használatának értékét
FŐBB PONTOK
- Michael Porter három stratégiatípust határoz meg, amelyek elérhetik a versenyelőnyt. Ezek a stratégiák a költségvezetés, a differenciálás és a piaci szegmentálás (vagy fókuszálás).
- A költségvezetés a méretgazdaságosság eléréséről szól, és felhasználásuk nagy volumenű, alacsony költségű termeléshez. Lehet, hogy az árrés szűkebb, de a mennyiség nagyobb, ami lehetővé teszi a magas bevételi forrásokat.
- A differenciálás egyedi szolgáltatást vagy terméket hoz létre jó márkajelzéssel vagy erős belső készségekkel. Ez a stratégia valami nehezen lemásolható célt kínál, és erős y a szervezet márkájához kapcsolódik.
- A piaci szegmentálási stratégia hatóköre szűkebb. Mind a költségvezetés, mind a differenciálás viszonylag tág piacon terjed ki, és mindkét stratégiai előnyt kisebb mértékben képes felölelni.
- Porter arra figyelmeztet, hogy azok a vállalatok, amelyek mind a költségvezetést, mind a differenciálást megpróbálják megvalósítani, a “lyukba eshetnek”. középső”; megjegyzi, hogy a specializálódás az ideális stratégiai megközelítés.
FELTÉTELEK
- Piaci részesedés
A vállalat birtokában lévő adott piac százalékos aránya.
- versenyelőny
Valami, ami egy vállalatot vagy egy személyt a verseny fölé helyez.
Michael Porter három általános kategóriából álló kategóriasémát írt le a vállalkozások által a versenyelőny elérése és fenntartása érdekében általánosan alkalmazott stratégiák. Ezt a három stratégiát két dimenzió mentén határozzák meg: stratégiai hatókör és stratégiai erő. A stratégiai hatókör keresleti dimenzió, és figyelembe veszi a vállalkozás méretét és piacát. A stratégiai erősség a kínálati oldal dimenziója, és a vállalat erejét vagy alapvető kompetenciáját vizsgálja.
A Porter két kompetenciát azonosít legfontosabbnak: a termékdifferenciálást és a termékköltséget (hatékonyság). Eredetileg mindhárom dimenziót (a differenciálódás szintje, a relatív termékköltség és a célpiac hatóköre) alacsonynak, közepesnek vagy magasnak minősítette, és háromdimenziós mátrixba helyezte. Vagyis a kategóriasémát 3x3x3 kockaként jelenítették meg; a huszonhét kombináció nagy része azonban nem volt életképes.
Költségvezetés, differenciálás és piaci szegmentálás
Porter egyszerűsítette a rendszert azáltal, hogy a három leghatékonyabb stratégiára redukálta: költség vezetés, differenciálás és piaci szegmentálás (vagy fókuszálás). Mindegyiket a következők szerint jellemzi:
- A költségvezetés annak a képességnek a függvénye, hogy egy vállalat képes-e méretgazdaságosságot létrehozni, bár rendkívül hatékony, nagy volumenű termeléssel. A költségvezetők között vannak olyan szervezetek, mint a Procter & Gamble, Walmart, McDonald és más nagyvállalatok, amelyek nagy mennyiségű árut termelnek, és viszonylag alacsony költséggel kerülnek forgalomba (a versenyhez képest).
- A differenciálás kevésbé kézzelfogható és könnyen meghatározható, mégis megfelelő végrehajtás mellett mégis rendkívül hatékony stratégiát képvisel. A megkülönböztetés a cég azon képességére vonatkozik, amelyet nehéz megismételni, és ezáltal kielégíteni a piaci rést. Ez a stratégia magában foglalhatja az erőteljes márkaimázs kialakítását, amely lehetővé teszi a szervezet számára, hogy termékeit vagy szolgáltatásait prémium áron értékesítse. Az edzői kézitáskák jó példa a differenciálásra; a vállalat árrése magas az egyes táskákon lévő felárak miatt (amely többnyire a marketing költségeket fedezi, nem pedig a gyártást).
- A piaci szegmentáció szűk körű (mind a költségvezetés, mind a differenciálás) viszonylag széles körűek) és keresztezi a két stratégiát. A szegmentáció a piac olyan szegmenseinek megkeresését célozza, amelyeket a nagyobb cégek egyébként nem érintenek.
Porter versenystratégiái
Ezt a három stratégiát két dimenzió mentén határozzák meg: stratégiai hatókör és stratégiai erősség.
A “középen lévő lyuk” elkerülése
Empirikus kutatás a A marketingstratégia profithatása azt jelzi, hogy a magas piaci részesedéssel rendelkező vállalatok gyakran meglehetősen nyereségesek, de sok alacsony piaci részesedéssel rendelkező vállalkozás is. A legkevésbé nyereséges azok a vállalkozások, amelyek közepes piaci részesedéssel rendelkeznek. Ezt néha “lyukasztásnak” is nevezik. – a középső “probléma. Porter elmagyarázza, hogy a nagy piaci részesedéssel rendelkező vállalatok sikeresek, mert költségvezetési stratégiát folytatnak, az alacsony piaci részesedéssel rendelkező vállalatok pedig azért sikeresek, mert piaci szegmentálást vagy differenciálást alkalmaznak, hogy egy kicsi, de jövedelmező piaci résre koncentráljanak. .A középen lévő vállalatok kevésbé nyereségesek, mivel nincs életképes általános stratégia.