Célok: Annak vizsgálata, hogy a máj hiperechogenitása megbízhatóan értelmezhető-e máj steatosisként, és hogy egyidejű vagy izolált fibrózis ismertethető-e.
Betegek és módszerek: 165 betegből álló sorozat, akinek nincsenek májbetegség jelei vagy tünetei, enyhén vagy közepesen emelkedett aminotranszferázok (alanin-aminotranszferáz és / vagy aszpartát-aminotranszferáz 0,7–5,0 mikrokat / l) miatt több mint 6 hónapot prospektív módon vizsgáltunk átfogó laboratóriumi profillal, a máj és a perkután májbiopszia ultrahangvizsgálatát. A fibrózist kvantitatívan és a Metavir szerint értékelték. A steatosis semmilyennek nem minősült, enyhe, közepes vagy súlyos.
Eredmények: 98 (59,4%) emelt echogenitású beteg közül 85-nél (86,7%) legalább közepesen súlyos májsteatózis, 9 azonos fokú steatosisban normál echogenitás volt tapasztalható, 13 pedig nem vagy csak enyhe steatosisban volt hiperechogén máj (érzékenység 0,90, specificitás 0,82, pozitív prediktív érték 0,87, negatív prediktív érték 0,87). Körülbelül azonos összefüggéseket találtak a testtömeg-indextől és a fibrózis mértékétől függetlenül. A megnövekedett echogenicitással, magas csillapítással (n = 591 és a portális érfal megkülönböztetésének csökkenése (n = 79)) a pozitív prediktív érték 0,93-ra, illetve 0,94-re nőtt. A biopszia területének% -a normál és 2,3 +/- 1,8% emelt echogenitással (ns). Az echogenicitás normális volt a septum fibrózisban szenvedő 9-ből 5 betegnél és 6-ból 4 cirrhosisban szenvedő betegnél. Bármely strukturális, nem homogén eredmény a az ultrahang nem volt összefüggésben építészeti fibrotikus változásokkal, és egyiküknek sem volt a máj felszínének göbös kontúrja.
Következtetések: A máj echogenicitásának értékelése mérsékelt vagy kifejezett zsíros beszivárgás kimutatására vagy kizárására szolgál (helyes besorolás 86,6%), de nem lehet támaszkodni a fibrózis diagnosztizálásában, még a cirrhosisra sem olyan tünetmentes betegeknél, akiknél enyhe vagy közepesen magas a máj transzaminázszintje.