A „végső megoldás” A „végső megoldás” eredete, a zsidó nép megsemmisítésére irányuló náci terv eredete továbbra is bizonytalan. Világos, hogy a zsidók népirtása a náci politika egy évtizedének csúcspontja volt, Adolf Hitler kormányzása alatt. A “Végső Megoldást” szakaszosan hajtották végre. A náci párt hatalomra kerülése után az állam által kikényszerített rasszizmus zsidóellenes törvényhozást, bojkottokat, “árjanizálást” és végül a “Tört üveg éjszakája” pogromot eredményezett, amelyek mind a zsidók eltávolítását célozták a német társadalomból. A második világháború kezdete után a zsidóellenes politika átfogó tervvé fejlődött az európai zsidóság összpontosítására és végül megsemmisítésére.
A nácik gettókat hoztak létre a megszállt Lengyelországban. Lengyel és nyugat-európai zsidókat deportálták ezekbe a gettókba. Az 1941-es német invázió során a Szovjetunióba a mobil gyilkos osztagok (Einsatzgruppen) egész zsidó közösségeket kezdtek megölni. Az alkalmazott módszereket, főleg a lövöldözéseket vagy a kisteherautókat, hamarosan hatástalannak és a gyilkosok pszichológiai terheinek tekintették.
Az 1942 januári Wannsee-konferencia után a nácik megkezdték a zsidók szisztematikus deportálását az egész országból. Európa hat megsemmisítő táborba, amelyeket a volt lengyel területen hoztak létre – Chelmno, Belzec, Sobibor, Treblinka, Auschwitz-Birkenau és Majdanek. A megsemmisítő táborok népirtás végrehajtására tervezett gyilkos központok voltak. Körülbelül hárommillió zsidót gázoltak el megsemmisítő táborokban.
Teljes egészében a „Végső Megoldás” gázosításból, lövöldözésből, véletlenszerű terrorcselekményekből, betegségekből és éhezésből állt, amelyek mintegy hatmillió halálát okozták. Zsidók – az európai zsidóság kétharmada.
Kulcsdátumok
1941. június 22.
Gyilkos osztagok kísérik a német inváziót a Szovjetunióba
német mobil gyilkos osztagok, az ún. különleges szolgálati egységeket (Einsatzgruppen) osztanak ki a zsidók megölésére a Szovjetunió inváziója során. Ezek a csapatok követik a német hadsereget, amikor az mélyen bejut a szovjet területre, és tömeggyilkosságokat hajtanak végre. Eleinte a mobil gyilkos osztagok elsősorban zsidó férfiakat lőnek le. Hamarosan bárhová is mozognak a mobil gyilkos osztagok, minden zsidó férfit, nőt és gyermeket lőnek le, életkor és nem figyelembevétele nélkül. 1943 tavaszáig a mobil gyilkossági osztagok több mint egymillió zsidót és partizánok, romák és cigányok és szovjet politikai tisztviselők tízezreit ölték meg.
1941. december 8.
Először gyilkos központ megkezdi működését
A cselmno gyilkos központ megkezdi működését. A nácik később öt másik ilyen tábort alapítottak: Belzecet, Sobibort, Treblinkát, Auschwitz-Birkenaut (az auschwitzi komplexum részét képezik) és Majdaneket. Chelmno áldozatait gázkocsikban (hermetikusan lezárt teherautók hajtják végre, amelyek motorjának kipufogóját a belső terekbe terelik) ölték meg. A belzeci, sobibori és treblinkai táborokban szén-monoxid-gázt használnak a gázkamrákhoz rögzített álló motorok. Az Auschwitz-Birkenauban, amely a gyilkos központok közül a legnagyobb, négy nagy gázkamrája van, amelyek Zyklon B-t (kristályos hidrogén-cianid) használnak gyilkos anyagként. A Majdanek gázkamrái szén-monoxidot és Zyklon B-t is használnak. A “végső megoldás” részeként zsidók millióit gyilkolják meg a gyilkos központok gázkamráiban.
1942. január 20.
Wannsee Konferencia és a “végső megoldás”
Berlinben megnyílik a Wannsee Konferencia, az SS (a náci állam elitőre) és a német kormányzati szervek találkozója. Megbeszélik és összehangolják a már folyamatban lévő „Végső Megoldás” megvalósítását. A Wannsee-nél az SS becslése szerint a “végső megoldás” 11 millió európai zsidót fog bevonni, köztük olyan nem megszállt országokból érkezőket, mint Írország, Svédország, Törökország és Nagy-Britannia. 1941 bukása és 1944 bukása között a német vasút emberek millióit szállítja halálra halálukra a megszállt Lengyelországban található gyilkos központokban.