Az új évezred matematikájának megünneplése érdekében a Massachusettsi Cambridge-i Agyag Matematikai Intézet (CMI) hét Prize problémát hozott létre. A díjakat úgy tervezték, hogy feljegyezzék azokat a legnehezebb problémákat, amelyekkel a matematikusok küzdöttek a második évezred fordulóján; emelni a nagyközönség tudatában azt a tényt, hogy a matematikában a határ még mindig nyitva van, és bővelkedik fontos megoldatlan problémákban; hangsúlyozni a legmélyebb, legnehezebb problémák megoldása érdekében végzett munka fontosságát; és elismerni a történelmi nagyságrendű matematikában elért eredményeket.
A díjakat egy párizsi találkozón hirdették meg, 2000. május 24-én a Collège de France-ban. Három előadás került bemutatásra: Timothy Gowers beszélt a matematika fontosságáról; Michael Atiyah és John Tate maguk beszéltek a problémákról.
A hét Millenniumi Díj problémát a CMI alapító tudományos tanácsadó testülete választotta ki, amely világszerte vezető szakértőkkel tanácskozott. Az igazgatóság fontos klasszikus kérdésekre összpontosított, amelyek sok éven át ellenálltak a megoldásnak.
A tudományos tanácsadó testület döntését követően a CMI Igazgatósága 7 millió dolláros nyereményalapot jelölt ki a ezeket a problémákat egymillió dollárral különítik el az egyes problémák megoldására.
Megjegyzendő, hogy a hét Millenniumi Díj-probléma egyikének, az 1859-ben megfogalmazott Riemann-hipotézisnek a húsz- három probléma, amelyet David Hilbert 1900. augusztus 9-én Párizsban mondott beszédében tárgyalt.
A díj odaítélésének szabályai a CMI tudományos tanácsadó testületének jóváhagyását és az igazgatók jóváhagyását jelentik. Ezeknek a testületeknek a tagjai felelősek azért, hogy megőrizzék a díj jellegét, integritását és szellemét.