A mai világban az orvosok röntgenfelvételt rendelnek mindenféle probléma diagnosztizálására: csonttörés, tüdőgyulladás, szívelégtelenség és még sok-sok. több. A mammográfia, az emlőrák standard szűrési módszere, röntgensugarakat használ. Alig gondolkodunk rajta, annyira mindenütt jelen van. De nem is olyan régen nem találtak törött csontot, daganatot vagy lenyelt tárgyat anélkül, hogy egy embert kinyitottak volna.
Wilhelm Roentgen, a bajor Wurzburg fizika professzora röntgensugarat fedezett fel 1895 – véletlenül -, miközben tesztelték, hogy a katódsugarak át tudnak-e jutni az üvegen. Katódcsövét nehéz fekete papír borította, ezért meglepődött, amikor egy izzó zöld fény mégis kiszökött és kivetült a közeli fénycsőre. Kísérletezéssel megállapította, hogy a titokzatos fény áthalad a legtöbb anyagon, de szilárd tárgyak árnyékát hagyja maga után. Mivel nem tudta, mi a sugárzás, “X” -nek, vagyis “ismeretlen” sugárnak nevezte őket.
Roentgen gyorsan rájött, hogy a röntgensugarak is áthaladnak az emberi szöveteken, így a csontok és a szövetek alatt látható. Felfedezésének híre világszerte elterjedt, és egy éven belül Európában és az Egyesült Államokban az orvosok röntgensugarakkal keresték meg a lövéseket, csonttöréseket, veseköveket és lenyelt tárgyakat. Munkásságának kitüntetései ömlöttek – beleértve az első fizikai Nobel-díjat 1901-ben.
A röntgen klinikai felhasználása virágzott, kevés figyelmet fordítva a sugárterhelés lehetséges mellékhatásaira. Néhány korai gyanú felmerült olyan tudósok részéről, mint Thomas Edison, Nikola Tesla és William J. Morton, akik mindegyike beszámolt sérülésekről, amelyekről azt hitték, hogy röntgensugárzással végzett kísérletekből erednek. De összességében a röntgensugarak korai használata elterjedt és korlátlan volt, még olyan mértékben is, hogy az 1930-as és 1940-es években a cipőboltok ingyenes röntgenfelvételt kínáltak, hogy az ügyfelek láthassák a lábuk csontjait.
Most már sokkal jobban megértjük a röntgensugárzással járó kockázatokat, és protokollokat dolgoztunk ki a felesleges expozíció nagymértékű minimalizálása érdekében. És bár a röntgen továbbra is a modern orvostudomány sarokköve, felfedezésük utat nyitott a mai képalkotási technikák széles spektrumának fejlesztése előtt, ideértve a mágneses rezonancia képalkotást (MRI), a számítógépes tomográfiát (CT), az ultrahangot, az echokardiográfiát és még sokan mások – – amelyek egy része teljesen elkerüli a sugárzás alkalmazását. Nem rossz öröksége egy véletlen felfedezésnek.