Cél: A cél az volt, hogy a működés globális értékelésének (GAF) tüneteinek és funkcióinak dimenzióinak érvényessége és klinikai hatása a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM) negyedik kiadásában. Szükség van-e felülvizsgálatra a DSM ötödik kiadása tekintetében?
Anyag: A mintába 2695 beteget vontak be, egymást követően 14 különböző kezelési egységbe vonták be a személyiségközpontú kezelési programok norvég hálózatában 1998 és 2007 között.
Módszerek: Konvergens és diszkriminatív érvényesség A GAF tünet- és funkciódimenzióinak elemzését a demográfiai változókkal, a diagnosztikai státusszal és más, önjelölt változókkal való összefüggésükkel elemeztük, értékelve a tünetek distresszét, az interperszonális problémákat, a munka- és szociális károsodásokat, valamint az életminőséget.
Eredmények: A különálló GAF dimenziók érvényességét megkülönböztető és egyidejű asszociációk igazolták más releváns klinikai intézkedésekhez. Megállapítást nyert azonban, hogy a hagyományos GAF-mérés, amely a tünetek vagy a funkció szintjének alacsonyabb pontszámán alapszik, jól szolgál a tünetek szorongásának és a szociális diszfunkció globális mutatójának. Az esetek mintegy 10% -ában lényeges különbséget találtak a GAF tünetei és működési pontszáma között; és amikor eltéréseket találtak, a funkcionális károsodás leggyakrabban súlyosabb volt.
Következtetés: Ez a tanulmány megerősíti a 2 GAF dimenzió érvényességét. E dimenziók között azonban ritkán fordulnak elő lényeges különbségek. Ezért azt javasoljuk, hogy a GSM skálát hosszabbítsák meg a DSM ötödik kiadásában, nagyjából ugyanolyan formában, mint a DSM negyedik kiadásában.